A Bolond

A helyszín egy XV. század környéki piactér. A piactéren vásári komédiásokat néznek emberek.

A tákolt színpad előtt álló tömeg kacagása, felhorkanása vonzó, és élettel tölti meg a piactér szürkeségét.

A színpadon az előadás közepén járnak. Viszonylag rendezett, harmóniában lévő öltözék van minden színészen, komédiáson, kivéve egyet közülük. Ruházata szakadt, feslett, a színei összevisszaságban, mint kire csak úgy ráhányták a gúnyát. Arca fehérre festve, s azon vörössel csak egy csík a száj. Orra mint egy vasorrú bábáé, de ez sem természetes. Minden olyan elnagyolt rajta, semmi sem megszokott, nem természetes, nem átlagos.  Hasonlított a kinézete Batman Jokeréhez.

Nem volt ő más, mint a Bolond, a király bolondja.

És az övé volt a világ.

Senki se parancsolt neki, zabolátlanul élt, játszott a színpadon. Ezért támadások érték rendszeresen! Kritikák, beszólások, volt aki paradicsommal is megdobta, de Ő csak kacagott. Semmit nem vett magára, ami a külvilágból érkezett felé. Mintha nem történt volna semmi sem.

Arra gondoltam, nincs az az ember, aki ennyi sértést, bántást, támadást elviselne, tűrne, csak ha tényleg bolond…

Egyszer csak véget ért az előadás. És egészen közel kerültem a Bolondhoz. Szembe nézett velem, hosszan. Egy ideig csak némán figyeltük egymást. Egyik szemében láttam a kezdetet, a másikban a véget. Egyik szeme volt az Alfa a másik az Omega. Az elindulás és a megérkezés. Egyszerre volt Jó és Rossz.

Kötetlen, gondtalan, könnyed, mint az isteni szikra a megnyilvánult világban. Az Űr, a tér, a korlátlan idő, és az Ősvaló.

Az okos Bolond.

A bölcs Bolond.

Néztem hosszan a szemeibe, és beszélni kezdett hozzám.

• Mond csak: vidám, gondtalan vagy? – Nem is várt választ, csak kérdezett, beszélt tovább.
• Mersz azon az úton haladni, amit helyesnek érzel, akkor is ha mások bolondnak tartanak?

• Mennyire függsz a világ elvárásaitól?
• Ne aggodalmaskodj és ne ragadj bele érzelmileg semmibe. Fájhat, könnyezhetsz, de ne adj neki sok figyelmet és energiát. Ami történt, az megtörtént. Azt visszafordítani nem lehet. Nevetni, játékosra venni, bolondul bölcsnek lenni, és csak menni tovább könnyedén, – azt lehet! Cselekedj ösztönösen. A bolond mindig bízik. Akárhányszor is éri csalódás, fájdalom, megy tüske a lábába, vagy harapja meg a kutya. Ő akkor is bízik, újra és újra. Te csak hagyd, hogy megtörténjen, s aztán hagyd az érzést magára.

Hirtelen felnevetett, és folytatta:

• Tudtad, hogy a Bolond Léted a Valóság? A többi kártya a pakliban, pusztán a tapasztaláshoz szükséges színjáték. Ami valóban a tiéd, azt senki sem veheti el tőled. Ne hagyd, hogy a történések, az élethelyzetek uraljanak.